1.

Nem tudom mi ébresztett fel először, talán apu káromkodása lentről vagy a telefonom csipogása mely az akkumulátor lemerülését jelezte, de az biztos, hogy végül a könyves szekrényem egyik polcának leesésének hangos robaja térített végleg észhez. Ez a nyamvadt polc szinte minden héten leesett, és hiába nyaggattam apát, hogy legyen oly szíves és szerelje meg sose állt neki. Szóval egy kisebb szívinfarktussal karöltve ültem fel és pislogtam körbe szobámban, mely eléggé nagy volt mégis bűntudat nélkül mondhattam rá, hogy otthonos.  Az ablakomon - mely az ágyammal szemben volt – kinézve igen borús idővel találtam szembe magam, október közepén jártunk és mostanában egyre többször volt ilyen az időjárás. Kimásztam az ágyamból, majd a szobámból is kisétáltam és letrappoltam nyikorgó falépcsőnkön, mely ugyanúgy apa lustasága miatt adott ki ijesztő hangokat.  Lent, anyu kávét kortyolgatott az étkezőasztalnál és egy bulvárlapot lapozgatott fel kontyolt hajjal és fürdőköpenyben. Mikor meghallotta lépteimet, felnézett a lapokból majd elmosolyodott.

-        -  Jó reggelt! – nézett vissza az asztalra és kortyolt egy nagyot a kezében tartott bögréből.

-       -   Reggelt’. – indultam egy nagyot ásítva a hűtőhöz. Egy üveg tejjel a jobb kezemben és egy birkás bögrével a balban ültem le anya mellé és töltöttem ki magamnak „reggelimet”. Az iskolába menetelemig Brien és Zac is letámolygott az emeletről kisebb – nagyobb hangzavarral, apa pedig anya elmondása szerint hajnalban ért haza és délig aludni fog, szóval végül is elkészültem és elindultam az iskolába. A gimi előtt legjobb barátnőm állt és várt rám, mivel matematika fakultációja volt nulladik órában, így kénytelen volt előbb besétálni az iskolába.

-        -  Szia! – ugrott nyakamba Grace. Grace nagyon szerette az aranyos dolgokat és ez meg is látszott rajta, barátnőmnek hosszú, göndör, vörös haja volt és fal fehér bőre, mely elmondása szerint sose tudott lebarnulni… mintha leöntötték volna egy vödör hófehér festékkel. Magas volt, nagyon magas, pontosabban 181 cm, ami azt jeletette, hogy egy fejjel nagyobb volt nálam. Kerek melle volt, feszes combjai és lapos hasa, amit ő maga is tudott magáról, nem hiába járt azokba a ruhákban, amikben. Akkor is éppen egy koromfekete csőnadrág tapadt lábaira és egy mély, de nem túl kihívó dekoltázsú rózsaszín hosszú ujjúban álldogált a kapunál, sötét, szinte már fekete szemeit csak egy kis szempillaspirállal emelte ki, telt ajkaira pedig egy kis szájfényt kent. Nagyon szerettem őt és bármit megoszthattam vele, kezdve az érzéseimtől a kedvenc könyvem megfilmesített változatának ócsárolásáig.

-         - Hello, hogy vagy? – mosolyogtam rá kedvesen. Gracei elvigyorodott, majd még mielőtt válaszolhatott volna hangos kiabálások zajára kapta fel a fejét, ami az udvar túl oldaláról jött, oda kaptam tekintetem, hiszen nem igen volt meg szokott bármiféle verekedés mondhatni a tanárok orra előtt. Három rocker srác kiabált pár emóssal, fura volt őket veszekedni, látni, mivel mondhatni folyton egy helyen tömörültek most mégis hangosan üvöltöztek egymással. Azt nem lehetett tudni mi volt a veszekedés tárgya, mivel csak trágár szavakat vagdostak egymásnak, nem törődve Mrs.Cam-mel , a nagydarab tesi tanárral, aki megpróbálta leállítani őket szintén ordítva. Hirtelen óriási hangzavar kerekedett, az egyik rocker, végzős srác, Will előre lépett és behúzott egyet egy hollófekete hajú, számomra ismeretlen srácnak, aki erre hátra tántorodott és vérző orrához kapott. A köréjük gyűlt tömeg egyszerre hördűlt fel, majd ki-ki elkezdett hangosan kiabálva szurkolni, az általa vélt esélyesebb csapatnak, ekkor esett egymásnak a két banda összes tagja egyszerre. Az iskola főbejárata kivágódott és jó pár férfi tanár sietett ki az épületből, utánuk az igazgatónő Ms.Morgens lépett ki és kezdett el kiabálni:

-         - Minden diák azonnal menjen be az épületbe, 2 perc múlva becsöngetnek! Akit kint látok az óra kezdete után annak garantálhatom az igazgatói intőt!- teljesen bevörösödött a feje és egy kék ér dagadt ki a homlokán. Az iskola igazgatója mindig is kissé zsémbes teremtés volt, kilenc éve halt meg „imádott” férje Mr. Becket szívinfartusban, és az óta még gonoszabb volt. Az igazgatónő fenyegetését komolyan véve indultunk órára, becsöngetés előtt fél perccel estünk be a második emeleti kémia laborba, jó pár csoporttársunkkal együtt. A leghátsó padok egyikében ültünk le, a terem tágas volt és bűzlött a vegyszerektől, összesen nyolc, négy személyes pad volt betolva a laborba. Baloldalról kezdve ült Grace, aztán én, Matt és egy Brice nevű, kék hajú punk lány, akinek folyton rágó volt a szájában.

-         - Szia, Matt! – ültem le mellé mosolyogva. Az abban a hónapban megjelent National Geographic újságból fel sem pillantva intet. Paraszt.

-          - Jó reggelt Emberek! - csapta be az ajtó Mr. Monstre, a kémia tanárunk. Mr. Monstre magas, idősödő ember volt, mindig fekete, fehér vonalakkal tarkított öltönyt és nadrágot viselt, ami kihangsúlyozta extra vékonyságát. Hosszúkás, beesett arca volt és ősz haja méregzöld, ráncokkal körül vett szemébe lógott. Kedves ember volt, ezt már kicsi koromtól kezdve tudtam, mivel a házunkkal szemben lévő családi házban élt feleségével, de ha az iskolában volt mindig ridegek lettek az arcvonásai.

-         - Mindenki vegyen elő egy lapot, dolgozat! – mennydörögte. A csoport persze egyszerre fejezte ki nem tetszését egy hangos sóhajjal, meg pár halk szitokszóval, de végül is mindenki előszedte a dolgozat papírt.

A dolgozat nem volt túl nehéz, bár örültem volna, ha nem írunk. A következő óra az egyik kedvencem volt, emelt szintű irodalom. Grace ilyenkor emelt szintű matekon ült, míg Matt emelt szintű informatikán volt, tehát nem egy órára jártunk. Legjobb barátnőmtől elköszönve siettem az első emeleti tanterembe, ahol már mindenki elfoglalta a tanárnő által kijelölt helyét, Mrs. Kay fiatal volt és friss házas, mikor fél éve ideköltözött GAZDAGRÉTRE, vagyis kisvárosunk „villanegyedébe”. Irodalomtanárunk alacsony növésű, szőke bombázó volt, a szemére maximum csak annyit vethetnénk, hogy kissé hajlamos volt túlpörögni az óráin. Az ablak melletti padsor közepén volt a kijelölt helyem, pontosabban egy közepes, Andrew mellett. Andrew egy felhőkarcoló méreteit öltötte az évek során, az ikertestvére, Phill a kosárcsapat egy játékosa volt, így drága öcsikéje a közepesekhez került… automatikusan.

Tehát leültem, majd elő szettem irodalom tankönyvemet, füzetemet és voálá, készen is álltam az emelt szintű irodalomra. Becsöngetés után két perccel lépett be a terembe Mrs. Kay kissé ziláltan, a tankönyvekkel az egyik kezében, míg a másikban egy bögre, gőzölgő teával.

-          - Szép Jó Napot! – mosolygott ránk kedvesen. Letette a kezéből a dolgokat, majd neki kezdett mondandójának:

-        -  Mint ti is tudjátok minden évben két házi dolgozatot és egy kisvizsgát kell letennetek az asztalra - nevetett fel - , hogy megkönnyítsem nektek ezeket a kötelezettségeket, a két házi dolgozatból az egyiket elég lesz szóbeli prezentációban előadnotok, illetve ezeket a dolgozatokat párban fogjátok elkészíteni. – felcsapta noteszát, majd széles mosoly terült el az arcán.

-          Akkor először is elmondanám a párokat: Elly és Andrew

                                                                           Brien és Sebastian

                                                                           Darcy és Harold…..

Harold?

Sziasztok! Ez lenne az első rész, kicsit, na jó nagyon rövid lett, de ez van :) Remélem tetszeni fog nektek ez a kis történet, ha tetszett kérlek kommentelj! 

Köszi :)

klau