3.

… ő tudja. Adtam neki egy üdvözlő puszit, majd besiettem konyhánkba ahol apu éppen újságot olvasott a konyhaasztalnál ülve. Apa magas, izmos és sportos alkatnak számított, karjain és mellkasán tetoválások tömkelege foglalat helyet, mogyoróbarna, göndör haja legtöbbször tengerkék szemeibe lógott, kivéve, ha túl sokáig nem mosott hajat, akkor összekötötte a rakoncátlan tincseket. Étterem tulajdonos volt, bár ez nem hiszem, hogy kiderült volna, ha az öltözködésére gondoltunk, szerette a sötét ruhákat és a bőrcuccokat, néha elgondolkoztam azon, hogy, hogy kerültek össze a szüleim. Anya mindig világos dolgokban járt és csak sugárzott belőle az optimizmus, apa ennek az ellentétje volt, sokat morgolódott és utálta a világos dolgokat.

-         -  Szia, Apu! – hajoltam le hozzá és nyomtam egy puszit az arcára. Fáradtnak látszott és ennek hangot is adott egy halk morgással… már akkor tudtam, hogy nincs túl jó hangulatában. Lehúztam magamról Brien pulcsiját - ami nem mellesleg csurom víz volt - és a szobámba menet ledobtam a nappalinkban álló bőrfotel karfájára.

-         - Hé, hugi! – kiabált utánam bátyám. Nagyot sóhajtva fordultam vissza és vontam fel kérdőn a szemöldökömet:

-         -  Hm… - vakarta meg a tarkóját Brien – Grace….. jól van?

-        -  Grace? – kérdeztem vissza meglepettem – Persze, hogy jól van. Miért?

-         - Csak mert nem veszi fel a mobilját… és… pénteken kissé összevesztünk. – nézett vissza a televíziónkra, amin egy szétloccsant zombi fej volt látható. Összevesztek? Már akkor furcsának találtam, hogy „összevesztek” és Grace nem is panaszkodott róla. És várjunk csak… eszembe jutott az ebéd előtti beszélgetésünk.

-         - Te Brien… ti szombaton nem találkoztatok? – ráncoltam össze a szemöldökömet értetlenkedve. Brien nem kicsit nézett rám furán, majd megszólalt:

-         - Nem. Nem! – rázta meg a fejét – Pénteken összekaptunk egy csaj miatt, már megint féltékenykedett… tudod! – igen, tudtam.  Barátnőm nagyon sokat féltékenykedett, mivel drágalátos bátyám csajozási szokásai nem éppen voltak túl fényesek, amikor fiatalabb volt, de amióta összejöttek Gracel nem láttam még más csaj társaságában.

-         - Aztán azt mondta, hogy hagyjam békén és elviharzott, utána persze többször hívtam és vasárnap át is mentem hozzájuk, de Peter azt mondta nincs otthon és azt hitte hozzánk jött, amikor reggel elviharzott. – rázta meg a fejét szomorúan. Ezt a pillanatot választotta az időjárás arra, hogy egy fényes villámlás és egy hangos dörrenés kíséretében lecsapja a biztosítékot, nem lett vak sötét, de attól még ijesztő félhomály lepte el a házat. Apából és Brienből egyszerre szakadt fel pár nem túl illedelmes szó, nekem pedig a tüdőmben rekedt a levegő, mindig is utáltam a sötétet A konyhából csikorgás hallatszott, majd apa alakja jelent meg az ajtóban, Brien is felállt a kanapéról, majd elindult felém. Apa se szó, se beszéd kiviharzott a bejárati ajtó, majd pár perc elteltével csurom vizesen csoszogott vissza.

-         - Sajnálom Gyerekek, de az egész utcában nincsen áram. – lépett be a bejárati ajtón apa csurom vizesen. 

-        -  Fiam! Gyújts gyertyákat, mindjárt felhívom Maxot . – túrt bele a hajába apa.

 Körülbelül egy óra elteltével visszajött az áram és minden visszatért az eredeti kerékvágásba, bátyám visszaült a kanapéra zombikat lövöldözni, apa pedig kabátot kapott magára, kézbe vette a slusszkulcsot és elviharzott, nagy valószínűséggel az étterembe terepszemlére. Én pedig egy csomag csokis keksszel és egy üveg szénsavas vízzel bevackoltam magamat a szobámban, az íróasztalomhoz és neki álltam a holnapi nyelvtan órára elkészítendő házi feladatnak.

A karórámra pillantva 16:26-ot tudtam leolvasni, ekkor kezdett el eszeveszett csörgésbe kezdeni mobilom. Timbaland-Morning After Dark számát még kisiskolás koromban hallottam először a rádióban Graceék házában, Grace rögtön megszerette és non-stop ezt hallgatta. Miután megkaptam életem első telefonját és bele írtam legjobb barátnőm telefonszámát szinte követelte, hogy ezt a dallamot állítsam be.

-       -   Hallo? – vettem fel a telefonomat.

-        -  Szia, Darcy! Már kb. 2 perce csörgetlek! – szólalt meg nevetve Grace.

-      -    Volt az 10 másodperc is. – jelentettem ki mosolyogva – Te Grace… - komolyodtam el.

-       -   Igen? Egy pillanat! – ajtó csukódását hallottam, majd becsapódást – Na, igen?

-       -   Hol voltál szombaton? – fordultam körbe forgós székemmel. Mély csönd volt a választ, majd ideges nevetés.

-       -   Hol lettem volna? A bátyáddal lógtam… - zavartan felnevetett, majd megköszörülte a torkát.

-       -  Ó, tényleg? – vigyorodtam el gonoszan – Nem is tudtam, hogy van egy másik bátyám is Brienen kívűl. Csak azért mondom, mert Brien már péntek óta nem látott téged, na meg a telefonod is folyton lemerült… igaz? – dőltem hátra székemen, majd a babarózsaszínre festett körmömet kezdtem kapargatni.

-         -  Hm… izé. - makogott össze-vissza, majd újra megköszörülte torkát.

-        -  Ne hm-hmzzél itt nekem – rivalltam rá – csak azt mondd meg mi a francért kellett a pofámba hazudnod? – pattantam fel forgós székemből és kezdtem idegesen fel s alá járkálni.

-         -  Figyelj Darcy, ez nem az, aminek látszik!

-           -Csak annyit mondj meg! Megcsalod a bátyámat? – igen, jól hallottátok, akkor erre gyanakodtam. Döbbent csend hangzott fel a vonal másik végéről, majd hangos csapódás.

-       -   Grace? – kérdeztem vissza ijedten.

-      -    Itt vagyok… bocsi csak az ablak… tudod! – nevetett idegesen.

-         - Nem, nem tudom! – mordultam fel – Átmenjek? Valami baj van? – sétáltam az ablakomhoz és pillantottam ki rajta. Az eső még mindig szakadt, nem lett volna túl sok kedvem átmenni, ráadásul már kezdett igazán besötétedni, de ha szüksége lett volna rám habozás nélkül átmentem volna hozzájuk, bevallom őszintén egy pillanatra az eredeti problémámat is elfelejtettem.

-         -  Nem, nem kell… - csattant fel – vagyis… köszi de felesleges lenne, ráadásul már kezd sötétedni. – kissé remegett a hangja, ami nem sok jóra utalt.

-         -  Bocsi… de most mennem kell! Holnap mindent megbeszélünk, oké? – nyelt egy nagyot.

-        -  De… - letette. Éreztem, hogy valami nem stimmel, majd öt perc gondolkodás után úgy döntöttem átmegyek hozzá és megnézem, hogy minden rendben van e. Lekapcsoltam asztali lámpámat, majd a nappaliba siettem, ahol a sötétség fogadott, kirázott a hideg. A nagy lámpa kapcsolójához siettem és felkapcsoltam azt, magamra rángattam kabátomat és bakancsomat, majd egy esőkabátot is magamra húztam, felkiáltottam bátyámnak, hogy átmentem Gracehez és már a bejárati ajtó túloldalán voltam. Legjobb barátnőm két házzal arrébb lakott meleg szüleivel, hamar oda értem és már csak azon kaptam magamat, hogy eszeveszetten csengetek. Kb. a huszadik csengetés után átváltottam dörömbölésre, ami gyorsan meghozta várva várt hatást, Grace nyitott ajtót összekuszált hajjal, elkenődött sminkkel és szakadt pólóval. Kérdőn felvontam szemöldökömet mikor végig vezettem rajta tekintetemet, majd húztam össze mikor megláttam egy lilás kéz lenyomatot a felkarján.

-         -  Mi a jó Isten történt veled? – hajoltam közelebb a karjához, amit ő idő közben a háta mögé rejtett.

-         -  Semmi különös! – hajtotta beljebb az ajtót, hogy ne lássak be mögé.

-         -  Aha, persze. Na, engedj be! – nyomtam arrébb és léptem be a lakásba. A házra általában a békesség szót tudtam volna mondani, de akkor a káosz sokkal találóbb lett volna, a nappaliban kiállított képek és festmények most szakadtan vagy összetörve hevertek a földön. A három évvel ezelőtti nyaralásukból származó japán váza, melyben mindig friss virág illatozott, most darabokban volt szerte szét a csipke függönyök maradványain. A fekete bőrkanapéjukon mély szakadásokat lehetett látni, a tv pedig ledőlt az állványról és betört a képernyője.

-         - Itt meg mi az Isten történt? – álltam meg az előszobában. Az emeletről hangos csörömpölés hallatszott mire a lépcső felé fordítottam a fejemet.

-          - Darcy… - fogta meg a karomat Grace mikor elindultam a lépcső felé –könyörgöm… menj most el! – legjobb barátnőm szemei bekönnyeztek és arca könyörgésre torzult. Kirántottam kezemet az övéből, majd nem törődve Grace kérlelésével elindultam az emeletre felvezető lépcső felé. 

c

        

 Sziasztok!

Hát megjöttem a következő résszel, remélem tetszeni fog :)

klau